Hja..... Tegnap nem írtam. Kedvenc főnököm felbosszantott. Skyp-on beszéltünk a számlázásokról, közben írta, már csak egy hónapig vagyok a mostani helyemen, utána visszaköltözök a régi asztalomhoz ("és már ez is csak a jó szívem miatt ugyan is az ígért 1 hónap már letelt"). Írom neki, mondd, hogy viccelsz. Nem. Nem viccelt. ("faszom kivan ettől a skypolástól és nem csak nekem így nem lehet rendesn dolgozni"). Egy smiley-t azért még odaszúrt enyhítésképpen. Mintha ezen lehetne bármit is enyhíteni. Persze így is hálás lehetek nekik, hogy egyáltalán ennyi kedvezményt kaptam. De azt se felejtsük el, ez úgy indult, hogy én fel akartam mondani. Helyette azt találtuk ki, költözzek a másik szobába. Remek. Igaz, sikerült rendezni a munkahelyi kapcsolatunkat, de azért inkább a nyers-minél-kevesebbet-beszéljünk-alig köszönünk szitu él köztünk. Vazze, megint ott legyek alig pár méterre tőle? Lényegében egymás mellett? Kemény lesz. Én is kemény leszek. Viszlát jópofi! Gyalázni fogom, ahol érem.
Na igen, ez nem épp a keresztényi szeretet jele. Próbálok jó lenni, de nem mindig megy. Könyörgöm, ez egy nehéz eset. Bakker, csak le tudnék lépni innen!
