Azt hittem lerúgom a fejét

Peking kapcsán, (most hogy véget értek a XXX. Olimpiai Játékok) ideje lenne erről is szólnom. Nem csak kifejezetten a pekingiről, hanem úgy általában az olimpiáról és a magyar sportról. Ugyanis az oly sok érdekeltségi köröm mellett, mint pl. a Titanic katasztrófája, a Mount…

Vannak napok, amikor az életkedvem is elmegy… Méghozzá egy annyira nevetséges dologtól, hogy igazából leírni is alig merem: nincs nagyon munka.  Pedig már több dolgot előre megcsináltam, s más meló most valahogy nem jut eszembe. Sokan el se hinnék, mennyire visszaveti az…

Nem szerettem bele. Na jó, nem mondom, az sokat nyom latba, hogy autóval lent lehet lenni fél nap, átlag 10 óra alatt. De tulajdonképpen a fene akar ennyit autózni ilyen unalmas autópályákon. Pláne úgy, ha az ember dereka bedurran, mint ahogy az enyém bedurrant az indulás napjára. Mit…

Egyszer már megírtam... de elszállt...Iszonyat pipa vagyok. Próbáljuk meg mégegyszer...Két hete, lassan már három is, hogy nővéremnek hivatalosan is bekötötték a fejét. Nem mondom, elég pesszimistán álltam ahhoz a naphoz, ami végül az idei, sőt talán életem egyik legszebb…

...a való világba. Nővérem esküvője, s egy hét horvátországi nyaralás után ismét a büdös felnőtt létben találtam magam.Még pihenek, aztán megírom, én milyennek láttam Horvátországot. Na meg az esküvőt.

Tegnap délután felmentem Anyával és Nénjussal SZ.-ra, Keresztanyához. A temetés óta nem voltam nála.Szinte semmi nem változott. A kert gyönyörű zöld és virágos. Keresztanya amit csak tud, elénk pakol az asztalra, hogy együnk. A házi kolbász még mindig Keresztanyánál a…

Egy hét. Egy nyamvadt hét. Egy tetves hét és két nap, aztán túl vagyunk ezen a megrázkodtatáson, amit nővérem esküvője okoz. Ő idegbeteg az esküvőtől, én idegbeteg vagyok tőle, apám idegbeteg tőlünk. Egyelőre még Anya viseli a legjobban, pedig Ő melózik a…