Év és hónapok távlatából most kezdtem el visszaolvasgatni ezt a blogot. Amit csúnyán abbahagytam. Lényegében az írást is, de idén történt valami, ami ismét szükségessé tette, hogy írjak, s betűkbe fojtsam újabb bánatom, ami inkább olyan Byron-i bánat, mintsem mély depresszió. Írni írtam, hol a gépen munka közben, hol a füzetembe vonaton, hol egy megállóban a villamosra várva, s így tovább.
Mondjuk mehint csak az a fránya idő... hogy nincs. Ha meg van, az ember annyira fáradt, hogy csak fekszik és bambul ki a fején, mint egy hülyegyerek.
De ami az életemben történt változaásokat illeti, most csak a legnagyobb és legfontosabb dolgot osztom meg itt gyorsan:
NAGYNÉNI leszek. Tesómék december elejére várják a Kis Tököst :)
Hát ennél lényegesebb és szebb dolog történhetett volna velem?
