Nem hiszem el! Kitől tudta meg, hogy meg van a jogosítványom? Vagy csak kikövetkeztette?
"Vidd el a kocsit, már el tudod!" - Vazze, nem hozzád beszéltem. Á.-nal beszélek, minek szól közbe. Ugyan a munkaügyi kommunikációnk a null pont alatt, de amikor a fiúkkal beszélek, hogy ki menjen papírboltba, mert én nem akarok kilós dobozokat cipelni, akkor bezzeg be tud szólni. Nekem ne jópofizzon!
Átmentek ebédelni. Végigsimogattam a kabátját, s látom, van benne két belélőjegy a SCG-be. Megnézem a weblapjukat. Valami DJ-s buli volt ott szombaton. A pofám leszakad. Mióta jár Ő ilyen helyekre? Gondolom, összeszedte az exnőjét, kedvenc Andikámat, s őt viszi bulizni.
Igazából a legjobban az fáj, hogy annyira azt éreztem/hittem, kettőnk között ez egy életre szól. Persze a huszonöt évemmel fiatal vagyok, s tapasztalatlan. DE! Az én köreimben ez a megszokott. Főleg unokatesóim között. Mármint az, hogyha valakit beviszünk a Nagy Családba, az ott is ragad. Na, ebben is csak én vagyok a kivétel. Pedig annyira boldogan mutattam be neki azt, amire oly büszke vagyok: a rokonságomat.
Sokszor perlekedek Istennel és a világgal: olyan sokat akartam én? Vagy pont azt kapom, amire vágytam? Amit érdemlek?
Soha nem éltem olyan "lányos" életet, nem voltam soha divatmaca, se beképzelt, nem érzem úgy, hogy bármikor is hülyítettem volna a fiúkat (max. nem voltam elég felnőtt és tapasztalt - lásd gimis évek). Soha nem vágytam arra, hogy úgy cseréljem az udvarlóimat, mint más a zoknit.
Persze, utazni akartam. Világot látni. Az nagy vágyam még mindig. De így annak sincs értelme. Ha választanom kellene, ezerszer inkább Őt választanám. Mégha az országhatáron túlra soha többet nem jutok, még akkor is!
De úgy látszik túl sokra vágytam/vágyok. Talán Te túl sok vagy nekem. De akkor miért kellett ilyen szépnek és jónak lennie? Az élet elhúzta a mézesmadzagot előttem. Hogy elvesszen a felállított jövőképem. Miért hiszi mindenki, hogy ezután majd jobb jön? Ja, azért van egy csomó nő ismerősöm 30 év felett még mindig egyedül.
Szóval lehet nekem nagy a hitem, mégsem jön össze mindenkinek.
De ahogy mondani szoktam: "...elmegyek Középföldéről és Galadriel maradok." Értsd: ha bele is döglök, de felszínen maradok, ugyanaz maradok, becsületes maradok. Néhány rossz, képmutató, éretlen fiú miatt nem állok bosszút a férfitársadalmon.
