Nőnap alkalmából senki nem emlékezett meg rólunk. Egyébként ma hét hete közölted, vége. Igazából máig nem értem, máig nem bírom felfogni. Voltam lelkigyakorlaton, eljöttem wellness hétvégére, R. és GP folyton nyomják a lelkisegélyt... és mégis, hiába mondtam ki, hogy elengedlek. Hiába mondtam ki hangosan: Istenem, a kezedbe teszem, csinálj vele, amit akarsz. Képtelen voltam még nélküled elképzelni a jövőmet. Annyira félek, hogy soha nem leszek túl rajtad. Mert most mit is csinálok? Naplót írok Neked. Miközben megfogadtam, hogy soha többet. Egyszer már egy másik fiúnak elsütöttem ezt. Jobban sikerült, mint ez. (A gimiben meg a levelezés ment.)
Lényegében annyira kész vagyok, hogy szimplán nem megy az írás. Annyira nem tudom felfogni még mindig, hogy amikor történik valami izgalmas, azon gondolkodom, hogy fogom elmesélni Neked. Aztán eszmélek: én Neked már semmit nem mesélek.
Egész nap a fejemben voltál. Séta közben, úszás közben, szaunázás alatt. S főleg, amikor a pezsgőfürdőben ültem. Az esztergomi élményfürdő járt az agyamban. Mindjárt két éve lesz, hogy első randijaink egyikét ott töltöttük. Szinte most is érzem azt a vibrációt, ami kettőnk között volt ott a medencében. És arra is emlékszem, aznap este, már nálunk, mondtad ki először azt: "nagyon szeretlek".
Én még mindig. De nagyon haragszom is. Tudom, hogy sok mindent elrontottam, de már nem hibáztathatom magam mindenért. Sajnálom, hogy Neked csak ennyit jelentett az egész: egy összeveszés után szakítani.
Néha annyira viszket a tenyerem, hogy megüsselek. Hogy Neked is fájjon. De mentségedre legyen mondva: lehet, hogy csak túl gyerek vagy még.
Így visszaolvasva eddig, látom, képtelen vagyok eldönteni, kinek is írok naplót. Úgy értem történjen kettőnk között bármi is, ezt soha nem kéne elolvasnod.
S igazából nem is akarok Neki naplót írni. Felesleges. Meg amúgy sem értékelné.
Hú, már az se érdekel, ha egyedül maradok, csak legyek túl rajta. S önző módon néha azt kívánom, ha velem nem lett boldog, akkor mással se legyen. De miről beszélek? Nem én vagyok az első lány, akinek egy U. fiú törte össze a szívét. Talán nem is az utolsó. De ez már nem az én problémám. Felesleges reménykednem. Bele kell nyugodnom. S kurva gyorsan munkahelyet váltanom.
