De rossz volt ma felébredni. Álmomban álmodtam. Azt, hogy szakítottunk. Álombéli álmomból felébredve ott ült mellettem, tanult, s közben simogatta a kezem. Amikor valójában felébredtem, úgy dobogott a szívem, hogy kezdtem rosszul lenni. Legalább jót álmodtam. Csak az a keserű ébredés ne lenne!
Nem tudom, mit várok, mit vártam eddig. Tegnap útban a Nyugati felé az jutott eszembe, hogy minden barátnőjével Ő szakított. Én sem vagyok kivétel. S ugye az előttem lévő csaj eléggé megviselte, pedig vele is Ő szakított. S talán azóta újra együtt vannak. Csak tudnám miért hagytam, hogy vele járjon sörözni. Én hülye még bíztattam akkor is, amikor már az édesanyjának se tetszett, hogy az exbarátnőjével jár el inni.
Nem értem ezt az embert. Ahogy PK V.-on visszahallotta valamelyik exnőjétől: "Beteg." Néha igazat adok ennek az állításnak. Vazze, ekkora csalódást, mint ez a gyerek. Álszent? Beteg? Mióta és mennyit hazudott? Vagy egyszerűen csak hülye és éretlen?
Segítség!
És már megint jópofi korszak van. Bejött egy félórája, teli pofával magyaráz valamit az idióta autójáról D.-nek - na ekkor léptem le egy szál levéllel postára. Visszajöttem, megjegyztem valamit D.-nek, mire Ő reagált poénosan. Szó nélkül jöttem át a helyemre. Igen, túlreagálom a dolgot. Igen, még mindig bosszant. Ne próbáljon jófej lenni. És nekem senki ne magyarázza, hogy ne foglalkozzam vele! Egy kib.sz.tt levegőt szívunk nap mint nap! Hogy kerüljem Őt? Amikor szimplán bosszant a hangja, a számítógép felett görnyedő alakja, az az idióta narancssárga dzsekije, amit mindig széthagy az irodában!
Ja, és már tegnap tudtam, mit találok ma az asztalomon: az adóbevallását felcímkézve post-ittel ("Légyszí ezek közül add fel, amit kell.") Se kiválogatva, ami az Apehnek kell, se borítékban nincsen, se megcímezve.
Félreb.szt.m. Május 20-ig ráér.
