A tegnapi egynapos szabi után ismét katasztrofális volt bejönni ide dolgozni. Egyszerűen nem megy. Ez a közös munkahely sorvaszt el. Csak példaként: ha bent vagyok étvágyam semmi, max. reggel amikor még egyedül vagyok. Hazaérek már tudok enni. Lévén, minden rosszat magam mögött hagytam, s másnapig elő se kell vennem. Ugye most beleugrottam az autóvásárlás lázába, addig se Rá koncentrálok. Ha az lecseng, pont itt lesz Anna esküvője.
Addig is flörtölök az exemmel MSN-en, rebesgetem szempilláimat a helyesebb futár srácokra. Belevetem, vagyis inkább belevetném magam az éjszakába. Bár ha megvagyok az autó körüli hercehurcával jön az angol tanfolyam. Mindent megteszek, hogy elfoglaljam magam, és túléljem az Ő árulását. És soha többet nem akarok ekkorát a földbe csapódni.
De süt a Nap, és én boldog leszek egyszer. Hihetetlen mekkora optimizmusra tettem szert az elmúlt pár hónapban. Néha nagyon letörök, de igyekszem minél előbb szépre és jóra gondolni.
Tegnap hajnalban Vele álmodtam. De valami nagyon szépet. Az egész csak egy egyszerű kép volt. Egész nap az járt az autók mellett a fejemben. S Istenem add, hogy ez egyszer tényleg valóra váljon. Nem is írom le babonából.
