Szóval már az furcsa volt, amikor Á. elkérte a hivatal számláját, hogy ne adjam fel postán, mert ma délután megy ki Ő oda, s majd elviszi. Tessék???? Soha, legalábbis amióta itt vagyok, nem fordult olyan elő, hogy délelőtt bejött volna BP-re, s csak délután megy ki "vidékre". Na, mondom mi történehetett?
Aztán később láttam az asztalán egy nagy szendvicset becsomagolva alufóliába. Hm.. ki csomagolhatta??? Mert én ugye nem lehettem. Amíg együtt voltunk, anyukája soha nem csomagolt neki, s Ő se magának. Ráadásul ha valamit sütöttem náluk, amihez kellett alufólia, akkor azt is mindig vittem magammal, ugyanis náluk sose volt. Szóval csak valami nő lehetett. Látjátok ez beteges... egy szendvics ki van téve az asztalára, nekem meg erre a hangulatindexem mínuszba kerül.
A következő: a többiek ebédelnek, amikoris Ő visszatér a városból. Hallom, valakivel telefonál, hogy nem lesz ma sok ideje, a végén meg annyit még elcsíptem: "nem, az unokaöcsém". S két perc múlva kilép az ajtón, s elmegy. (Köszönés nélkül - nem lepődtünk meg.) Erre a jó női agyammal, amely nincs híján a fantáziának, rögtön kitalálom, biztos most van a legifjabb U gyerkőcnek, aki karácsonykor született, a keresztelője. És mekkora poén lenne, ha tényleg! Egyáltalán tartanak hétfőnként keresztelőket? És 3és fél hónapos korban szoktak keresztelni? Egyáltalán melyik unokaöccséről volt szó?
Kész. Beteg vagyok. Kérem a gyógyszereimet.
De tudjátok mit? A következő U-gyerkőcnek én leszek a keresztanyja. :) S most mondjátok, hogy nem tekintek pozitívan a jövőre!
