Történetünket tegnap ott hagytuk abba, hogy pénteken kimentünk a mezőre gyakorolni a vezetést. Egész élveztem, ahhoz képest, hogy amíg a jogsit csináltam, mennyire utáltam. Vagy másfél órát kint voltunk, de aztán uzsgyi haza, hiszen Peti unokatesóm meglepetés szülinapi partyjára kellett lassan indulni. Gyors zuhany, kivágott felső, irány PK-ékhoz (még NM-on), felvettük őket, s mentünk is V.-ra. Természetesen SZ. vezetett. A színhely: a v.-i Főtéren valami pici étterem-bár. Az emberek: nagyrészt Peti baráti köre és mi.
A buli jó volt, én legalábbis nagyon élveztem, imádom az unokatesóimat, szeretek PK és párjával bulizni és inni... Na igen, az ivás. Két tequila, egy kis pezsgő máskor nem vet a földre, de lehet, hogy azt a két koktélt már ki kellett volna hagyni. A White Russian még lazán ment, a következő (a nevére sem emlékszem) már csak döcögösen. És hirtelen minden átmenet nélkül csak azt vettem észre, szédelgek, de nem is kicsit. Valahogy kikeveredtem a Főtérre Bumbival és Kuc-cal, é csak ültem, meg vizet ittam. Némi halvány köd itt dereng a fejemben, hogy Valakit nagyon szapultam a részegek őszinteségével. Tulajdonképpen, ami három hónapja (igen, már három hónapja) nem nagyon akaródzik kijönni, az ott kijött. Semmi sírás, csak dühöngés, vagyis inkább a célszemély magas fokú szapulása. Aztán SZ. és Tesóm összeszedett, hogy megyünk (visznek???) haza. Még lementem elköszönni, s a hajnal hátralévő időszakából kb. annyi maradt meg, hogy:
1. Kata unokatesóm nyakába borulok.
2. Neki megyek egy fiúnak, s ha nem fogja meg a kezem, akkor eldőlök.
3. Peti feleségéhez miközben szédelegve odamegyek, annyit mondok: nekem ezt most szabad. (Mármint részegnek lenni bánatomban.)
4. Kint meghajlok Bumbi és Ancsi felé, mintegy tapsra várva, hogy te-jó-ég-de-idióta-vagyok. Éges ebben semmi nem lett volna, hiszen tudják, hogy lökött vagyok, de ha emlékezetem nem csal, más is kint volt. Nem baj, a részeg ember nem érzélkeli, hogy égőn viselkedik.
5. Hazafelé előre ültettek, pedig nem is voltam annyira rosszul. S nem hánytam tele a kocsit.
6. Tesómmal össze-visszavihogtunk, amikor otthon beléptünk az ajtón.
Anya ezt emlegeti azóta is. Meg azt, hogy milyen hamar elcsendesedtünk. Én meg azt emlegetem azóta is, hogy minden jó pasinak van nője. Mert Petinek van egy csomó jóvágású, jóképű barátja - s azoknak meg csinosabbnál csinosabb barátnőik.
Sokat nem tudtam aludni, az autó izgalma nem hagyott. Délelőtt 10kor elindultunk Jeromossal (naná, hogy nem én vezettem) SZ-szel, meg Tesómmal és PK-val vásárolni. Metro, Auchan, a végére már ki voltam. Ugye hatott még a hajnal, hiába ittam kávát (soha nem szoktam!). Négy után hazaértünk, el kezdett szakadni az eső, de 5kor ismét kocsiba vágtuk magunkat, felszedtük Edinát és Attilát. Először Verőcére mentünk, SZ nagymamájához berakni valami tejet, de onnan már én vezettem. Fel Kóspallagra, aztán Nagyirtáspuszta - szakadó eső, szűk erdei út - kaptam a kiképzést. Onnan Márianosztra, meglátogattuk Micit. Hazáig én vezettem. Jó volt, na, élveztem.
Vasárnap is mentünk ebéd után, akkor Letkés (meglátogattuk RA-t), Kemence, Parassapusztánál ki a 2es főútra, egészen V.ig, ahol lefulladtam egy keresztőzédésben, s rám dudáltak. Akkor mondtam, köszönöm szépen, mára ennyi elég volt. Szombathoz képest jóval sz@rabbul ment, de már fáradt is voltam nagyon.
Szóval hétvégén felavattuk Jeromost, nem kíméltük, sokat mentünk, aminek nagyobb részét én vezettem. Több-kevesebb sikerrel.
És hogy megvigasztalt-e? Pénteken azt hittem, igen. Szombaton még úgy-ahogy. Vasárnap este már tudtam: soha nem fog más megvigasztalni. Ezt meg kell/át kell élni, idő kell hozzá. Ezek a világi dolgok legfeljebb csak egy kicsit megkönnyítik. Hiszen ahogy az idézet szól: (kb.) "Igaz, hogy a pénz nem boldogít, de jobb egy Jaguárban sírni, mint a buszon." Komolyra fordítva, vasárnap este majd meghaltam utána. És a pénteki deliríum se véletlen volt, ahogy az sem, hogy a mai napig csúszok össze a fáradtságtól és teljesen be vagyok allergiásodva.
Le a szerelemmel!!! Mert most nem látom értelmét a szárnyalásnak, ha utána ilyen a landolás.
