De csak egy kérdés erejéig. Miért hiszi GP, hogy Korfu okolható, vagyis az, hogy házasság előtt kettesben elmentünk nyaralni, azért, hogy mi szétmentünk?

Történt ugyanis az, hogy ma ismét vele jöttem haza, s ez a nyaralás kérdés ismét felvetődött benne. Jelzem, nem először. Ő a vallásosságnak már egy olyan fokán áll, amit én szerintem már soha nem értek meg. Tiszteletben tartom, valahol még irígylem is, hiszen talán neki sokkal egyszerűbb így a lelki élete. De én soha nem fogom ezt hibának vagy bűnnek érezni, hogy egy év komoly kapcsolat után elmentünk külföldre nyaralni. És nem, ezt nem tehetjük meg oknak a szakításra.

Egyébként, amikor ma is rákérdezett (egy teljesen más témáról jutottunk idáig, nem szoktunk róla beszélni), hogy nálunk is ez a nyaralás dolog rosszul sült el, mit gondolok róla, csak annyit tudtam felelni: érettség kérdése. Mást speciel nem tudtam mondani. Nem akartam neki állni ecsetelni egy mélyen keresztény embernek azt, hogy én is hiszek, én is tartom vallásomat, mégsem érzem bűnnek azt, hogy valaki nem vár azzal a dologgal házasságig.

Legközelebb remélem Neki jegyzik meg ezt, mert én már minden jó szándék ellenére ezt kicsit kezdem unni.