Az előző postomban írtam, kissé agresszív malacka voltam miskolci kitérőmet követően. Na az alábbiakat az nap írtam, papírfecnikre. Ezeket hívom én mgamban lábjegyzeteknek:
Visszatértem – sajnos.
S nem találom a helyem. Nagyon nem. Ráadásul annyira „vicces” helyzet állt elő az érzelmi központomban, hogy ma reggelre odáig jutottam az egész Pöcsfej üggyel, azaz azzal, ami miatt ezt az egész blogírást elkezdtem, hogy lényegében taszít ez az ember. Persze lezártam már magamban többször is őt, sőt már más járt az agyamban, nem ő, mégis eddig, ha rágondoltam, minden gyűlöletem ellenére, tudtam, egy érintésétől még elgyengülhetnék. Nék! Tessék már itt is feltételes mód! Ma reggel viszont, ahogy ránéztem… taszított. S nem kicsit, nagyon. Nem mondom, helyes fiúnak, s jó pasinak látom ma is. De mint ahogy az ördögöt elképzeli az ember, aki egy szép arcú ember bőrébe bújva csábít a rosszra, s hiába látod szépnek, mégis érzel valami viszolygást a közelében. Tessék! Kemény nyolc-kilenc, a fene se tudja már hány hónap után eljutottam idáig. Egyszerű viszolygás nem több, amit érzek. S most már újból hiszek a szerelemben. (Én még ott nem tartok, de már az is veszélyes, amit most érzek… egy alig ismert valaki felé).
Ettől sorvadnak el az agysejtjeim! Hogy a nap egy részében az agyamat is elunom a tehetetlenségtől. Aztán kedvenc Á. betűs kollégám, átnyom nekem egy táblázatot, hogy értelemszerűen töltsem ki a munkalapok alapján. Vaze, azokból a munkalapokból egy kódfejtő se tudná meg, hogy ez kiszállás volt-e, vagy irodában végzett remotol-ás, vagy egyéb munka! Meg különben is, ettől halnak ki az agysejtjeim, hogy egy k.b.sz.tt Excel fájl megkapok megszerkesztve, ahelyett, hogy követelne rajtam egyet. Mármint, hogy ne neki kelljen ezzel pöcsölni, hanem szerény adminisztratív személyem, elvégre erre van felvéve, vagy mi a fuck…
Jó hír… mindenkitől hányingerem van, aki jelen pillanatban az előttem lévő helyiségben van. S arra gondolok, ott voltam Miskolcon 3 napig egy olyan helyen, ahol áthatott egy olyan érzés, igen ez az, egy igazi munkahely, ahol durván 1000 ember dolgozik, nem pedig öt (vagy ha további cégeket is idevesszük, akik használják az irodát, akkor 15). Néha besokallok, ez van.
Basszus, megéri ez? Most komolyan, ebből a pénzből se jövök ki, akkor oly mindegy, ha kevesebből nem tudok! Az elmúlt 3 nap alatt úgyis kedvet kaptam a villamos vezetéshez. Oda még úgyis felvételizhetsz, ha nincs jogsid.
Rég volt ilyen idegbeteg napom… S mindez egy farmer szakadással indult el reggel..
Ismét Budapesten. Felvettem az emberek közönyös, személytelen, idegbeteg ritmusát.
