Ezt stílusosn október 21-én kellett volna írnom, akartam is, de ha hiszitek, ha nem, annyi munkám van, hogy még erre sem jutott idő. Egész héten tovább voltam bent (ami jelen esetben komoly három napot jelent), s csak nyomtam, nyomtam. Egyik alvállalkozó cégünk csinálja a köztársasági elnöki hivatal weblapját, s megkérték a cégemet, hogy segítsek be nekik. A fotógalériát kell lemásolnom, s feltöltenem ismét. De ez az egész "segítsek már be nekik" úgy nézett ki, hogy pár hete (pár hónapja?) kedvenc főnököm csak úgy mellékesen megjegyzi, lehet, hogy dolgoznom kén ennek a cégnek, el is jönnek betanítani, de majd még ebszélünk róla. Lenne-e kedvem hozzá? Persze! Na azóta is "beszéltük" míg múlt hét kedden jön egy telefon, hogy délután 4 után jönnének betanítani. Elakadt a szavam. S még jó, hogy eszembe jutott, hogy mi valami ilyesmiről beszéltünk a főnökkel. Ezek után kedvenc Á. betűsömnek írtam, hogy komoly problémák vannak a cégen belüli kommunikációval.
De a munkát azóta is nyomom úgy tudva, hogy november közepére kell meglennem. Erre tegnap jön egy email, "húzzál bele, kérlek, mert október végére kész kell lennie". Forwardoltam kollégáimnak, a főnököm erre csak röhögött. S tegnap, ha HB délután 5-kor nem szed fel az asztaltól, hogy visz haza, akkor szerintem este nyolcig ott ültem volna fénytelen és kiégett szemekkel a gép előtt.
DE akkor most beszéljünk az új nevemről, ami Anonymus! Mondanom se kell ezt a névnap miatt találtam ki. Nálunk az irodában nem igazán szokás. A három fiú elintézi egymás között, a negyedik (A negyedik) nem nagyon szokott ebbe belefolyni, és tavaly még én se nagyon, max egy névnapi sms erejéig. De idén odacsempésztem DT nevnapjára, meg Á. nevenapjára is egy kis csokit egy boldog névnapot felirattal. Nem éreztem úgy, hogy át kéne adni, okot adva erre felesleges zavarodottságra, s kínra. Valahogy itt annyira nem illik bele a képbe, ezekkel a pasikkal, ilyen mondhatni kicsit meghittebb kapcsolat. S nekem nem is hiányzott, hogy bárkinek eszébe jusson. Mert nem fér bele. Itt nem.
Persze HR felköszöntött, de vele mondhatjuk úgy, tartjuk is. Ebéd után jönnek vissza, s C. beszólt, Á. elhagyta ebéd közben a névnapi csokimat. Mondom, de nem is kell.
Délután még az egyik másik cég kollégái is megköszöntöttek. Na ezen, tényleg meglepődtem. Nem mondom, jól esett nagyon, de ebben a meglepetés is benne volt. Jóban vagyunk persze, de ennyi...
Aztán jöttek a kollégáim, Á. "szerzett" csokit (bonbont), "hogy legyen mit ennem, ha már ebédelni nem járok". C. lényegében így mondta, hogy sok szerettel a cégtől, persze a két Tomitól is, akik most nincsenek itt. Na ezt nem kellett volna, de elegánsan elengedtem a fülem mellett. Mindenki tisztában van vele, hogy egyikükkel nem olyan a kapcsolatom...
DE lényegében nagyon aranyosak voltak, főleg kedvenc Á. betűsöm, aki e napon nem "csesztett" :). Egyébként röhej, hogy most már minden munkát, engem vagy a céget érintő kérdést vele beszélek meg. Lényegében mondhatom, hogy hivatalosan nem főnököm, de gyakorlatilag az.
S jó volt bent lenni. És tegnap is jó volt bent lenni. Tegnap olyan szinten túl voltam pörögve a munka miatt, a következő négy nap miatt (Unokatesók, Bécs, Szombathely), hogy angolon annyira nem voltam "ott", hogy konkrétan semmit nem tanultam. És történt még egy dolog, ami miatt, nem bírtam magammal:
Otthon feloszlatta magát a testület, mert csak így tudják lemondatni a polgit. Hányinger, ami otthon van. Én "bírom" mindkét oldalt - mármint mindkét oldalról vannak olyan embereke, akikkel jóban vagyok, akiket tisztelek, szeretek. S én ezt képtelen vagyok megemészteni, hogy barát fordul barát ellen. Este bőgni tudtam volna. Pláne mert akivel beszéltem ismét megkérdőjelezte az én cégem titoktartását a hivatali dolgokkal, s leginkább a polgármester levelezésével kapcsolatban. Ahova egy bizonyos informatikus kollégám bármikor betekintését nyerhet. Akiért én még egy éve tűzbe mentem volna. Akiben már nem tudom a gyermeki ártatlanságot látni. De egy biztos: ha bármi alapja is van ennek, akkor is a többi kolléga nem tudott róla. Mert értük aztán tényleg tűzbe megyek. Nem kockáztatnának ekkorát, mert ha ez kiderül a hírnevük megy tönkre.
De én képtelen vagyok még arról az álszent fajankóról is elképzelni ezt. Viszont egy nagyon-nagyon közeli hozzátartozóm nem. És ez vágott a földbe engem.
Úgy látszik, Pöcsfej, nem csak az én bizalmamat nem élvezed...
