Miután megnéztük unokatesókkal a Mamma Mia! c. filmet, utána napokig erről lelkesedett otthon mindannyiunk. Aztán jött Anna esküvője, s míg pénteken a Művházban dolgoztunk, a film zenéjét raktam be háttérzajnak. S már ekkor eszünkbe jutott, hogy el kéne vinni Anyáinkat erre a filmre. Végül is ez több mint egy hónapba telt, mire összejött, ráadásul nem is sikerült minden lányt összehozni. De a lényeg – azaz az édesanyák – ott voltak. Erzsa nénjét Kata hozta, Adrikát Juli és Ancsi, Keresztanyám jött magától (mert Kori nem ért rá), nálunk meg csak én „hoztam” Anyát, mert nővéremék a mézesnapjaikat töltötték.
Mondhatom, igen jól szórakoztunk. Mi is, akik már láttuk (na igen Kata és Ancsi annyira, hogy a film felénél már énekeltek), de a szülők is nagyon élvezték.
Én meg főleg azt élveztem, hogy ismét összejöttünk, ráadásul csaptunk egy lányos estét anyáinkkal. Utána sem rohantunk a vonathoz, még elmentünk fagyizni este tízkor. Még nagybátyámat is "leszállítottuk" a vonatról, aki egy konferenciáról tartott volna hazafelé, így a négy testvér ismét együtt lehett (Adrika a nagybátyám felesége). Aztán a szülők mentek Katával kocsival, mi meg Julival és Ancsival vonatoztunk.
Tényleg remek este volt.
Péntek este is az volt, pedig csak elmentünk csokizni és autózni Ancsival és Bumbival. De komolyan, egyre és egyre többet jelentett a CSALÁD, pedig mit ne mondjak, eddig se jelentett keveset.
