Azt hittem lerúgom a fejét

Mostanában ritkán írok, s akkor is arról, amin épp felhúzom magam, lásd a gázolásos esetet, vagy épp Kolonics Gyuri halálát. S valahogy így elmentem amellett, amiről igazán írni akartam. Utazás közben, gyaloglás közben olyan szépen összeállt a fejemben, de ezt már ennyi idő…

Most hogy végre van időm írni (kivettem mára egy nap szabit), le akartam írni az elmúlt hetemet. A temetéssel, az esküvővel, és ismét csak a család dicséretével. És le is  fogom, de nem most. Mert nem mehetek el szó nélkül amellett a hír mellett, amit még felfogni igazából…