Újra itt. Mármint az irodában. Érzem, hogy ismét csak szükségem lesz a Valeriana drazséra.
Reggel nővéremmel összevesztem a vonaton. Szerinte senkivel nem beszélek normálisan, mindenkivel csak ordítok. Szerintem meg nem. Alapból alig beszélek otthon, vele napokig nem is szoktam találkozni, mert nem vagy alszik otthon, vagy én már alszom mire hazaér. Tegnap vitatkoztunk, de speciel folyton belém kötött. Ha meg az a baja, hogy mostanában nem beszélek Sz.-dal, akkor meg mondja azt. De igen, mostanában nincs kedvem beszélgetni vele. Nagyon nem tetszik ez az egész, ami most az esküvőszervezéstől kipattant.
Nem vagyok magamnál. Egész nap jó arcot vágni, meg vidámnak mutatni magát - belefárad/fásul az ember. Nem megy a jópofi meg a bűbáj. Nehéz, nagyon nehéz. Nem értem, miért gondolják, hogy csak úgy túl tudok lépni ezen az egészen. Hogy pont az árult el, akiben teljesen biztos voltam. Belefáradtam abba is, hogy mindenért magamat hibáztassam. Persze, jól tudom, nehéz velem. Hisztis és sértődös vagyok. De könyörgöm, az se lehet, hogy mindenért engem hibáztasson - mint ahogy tette ezt Skyp-on! Szerinte nem tudok megváltozni. Ja, mert csak nekem kellett volna?
Azzal persze nincs semmi probléma, hogy hazudott nekem, meg majd kétév után, telefonon kell megtudnom, hogy vége. Mert ez úriemberhez méltó volt, ugye? A kedvencem mégis az, amikor csak úgy "mellékesen" megjegyezte nekem, hogy lefoglalózott egy IVes Golfot (miközben a munkahelyi kommunikációnk akadozik, vagy nincs is). Hát ki nem szarja le? Közöm van hozzá? Viszont, ha ekkora összeget felvett hét évre, hát meg is érdemli, (mert ugye a szerződést kint hagyja az asztalán, ahol mindenki láthatja).
Nagy kiszúrás ez a közös munkahely. Itt örlődök a hűség, vagy a lelépés között, s közben felemésztem magam. Úgy látszik túl sokra vágytam. Vagy rossz ember vagyok. A kapcsolataim kudarcok (mármint, ha eljutok egy rendes kapcsolatig, volt, hogy félúton megakadt). Nem fogom erőltetni a dolgot: ha egyedül maradok, akkor egyedül maradok.
Azt hiszem most hagyott el a Remény. Nem mindenki lesz boldog. És ha Ő boldogabb egy másik nővel, vagy a hülye Golfjával ám legyen! Lényegében akkor minden szava, minden érzése hazugság volt? A karácsonyi meghitt pillanatok? Lehet, csak én vagyok túl komplikált. Én hibáztam akkor, amikor azt hittem Ő jó és becsületes. És elhittem neki azt, nagyon szeret engem. Nos, ezt nem kellett volna. Utólag mindig okosabb az ember.
Vissza akarok menni Lillafüredre. És ide soha többet vissza nem jönni.
A legjobban az fáj, hogy egy tündérmese így ér véget. Mert nekem ez az volt. Tündérmese.
Talán igaz se volt.
