Hogy mikét hatott rám? És mit kerestem Apámmal moziban?
Az úgy történt, hogy egyik nap, pontosabban szerda délelőtt, az Interneten megláttam az új Star Trek film kritikáját. Meglepődve konstatáltam, hogy annyira lemaradtam mostanában a mozifilm premirekről, hogy nem is hallottam semmit arról, hogy új Star Trek film lenne készülőben. Persze nem mintha én rajongója lettem volna bármikor is, sőt én teljesen elkötelezett SW-fan sosem éretettem meg a Trekkie-ket, azaz a Star Trek-fanokat, bár édesapám, s az a megvetendő exem is teljesen odáig vannak érte. Tulajdonképpen a Star Trek Voyager az egyetlen kézhez fogható hagyatéka pöcsfejnek, amit anno édesapámnak adott. Szerintem Apám ezért mindig hálás marad neki, bármit is tett velem :). S ez így van jól...
De most nem ez a lényeges. Hanem az, hogy akkor szerda délelőtt kitaláltam, elviszem moziba. Este hívtam Tesómat más ügyben, s mily fura, ő is ezzel kedte: "Láttam a tévében, hogy megy a Star Trek a moziban, el kéne vinni apát!"
Szóval szombat reggel fogtunk ketten a szüleinket, s elvittük őket először is szemüveget csináltatni, majd én Apával mentem a moziba, önként feláldozva magamat, ugyanis erre a filmre se nővéremet, se Édesanyámat nem lehetett volna elvinni, mégha az életük is múlt volna rajta. Én meg úgy gondoltam, hogy ugyan világéletemben se egy ST-filmet, se egy ST-sorozat részt nem voltam képes végignézni, most talán a látványvilág, ami nagyon ütős tud lenni egy moziban, majd segít, hogy átvészeljem ezt a 2 órát.
Mit ne mondjak...
Nem hogy nem szenvedtem, egyenesen élveztem! Sőt! Nem csak "élveztem", hanem hihetetlenül magával ragadott. Ráadásul úgy, hogy nekem Kirk kapitányon és Spockon kívül senki neve nem mondott semmit, néha oda is fordultam Apához, hogy ugyan már ez a vicces akcentussal beszélő Chekov is benne lesz később? Na meg ez a ferde szemű, szimpatikus pasi? Igen, benne. Na meg a doki, aki amikor bemutatkozott a filmben, apám örüéve, élvezve, vagy nem is tudom hogy mondjam, "kiáltott a fel": "Á, a Doki".
Egy nagyon szimpatikus színészgárda, üde, fiatalos játékkal, sok humorral, egy remek zene, nagyon kúl látvány és hangeffektusok (a csúcspont, amikor az űrcsaták robbanásoktól hangos aláfestő zenéje hirtelen elhallgat, s a némán folytatódik tovább a rombolás - szenzációs). Tetszett a sztori is, tényleg mindennel elégedett voltam, annyira, hogy én fanatikus SW rajongó, 8 pontot adtam az imdb-n:
http://www.imdb.com/title/tt0796366
Abszolút a szívembe zártam Chekovot és a Dokit (akit Karl "Éomer" Urban alakított, s ő bizony a Gyűrűk Ura óta a szívemben van, annyira Éomer volt maga). Sajnálni csak azt sajnáltam, hogy a szépséges Eric Bana most nem volt annyira szép, bár a sminkje kifejezetten tetszett. S amit még érdemes megemlíteni az a szinkron. Mostanában nagyon leszoktam a szinkronos filmekről, szerintem elég gyengék manapság. De ez nekem profi volt, Nagyon eltaláltak a magyar hangokat, s nagyon egybe olvadt a hang a karakterrel (főleg Chekov és Spock esetében).
Nem mondom, hogy most ráugrok a régi filmekre vagy magára a sorozatra, mert nem. De ha most ezzel kezdődne el az egész ST-birodalom, tuti, hogy hű rajongója lennék. Így csak ennek a filmnek lettem rajongója, s csak azt sajnálom, de nagyon, hogy nekem nem adott olyan sokat, mint mondjuk egy megrögzött Trekkie-nek, aki így láthatta, hogy kedvencei honnan indultak el... hogy állt össze az Enterprise legénysége. De még így is beleborzongtam, amikor a film végén elhangzott az a bizonyos narráció, amit oly sokszor hallottam, miközben Apa már megint Star Treket nézett: "A végső határ az űr...
És jó volt kettesben az öregemmel moziba menni. Pláne, hogy úgy láttam, ő is élvezte.
