Tegnap délután kicsit megtörtem tesóm jövendőbelijén, miután beszéltem egyik barátnőjével, PK-val. Szerintm ez az egész esküvő dolog kezd egyre problémásabb lenni.
HB-val hazamentem, így korán otthon voltam, s leugrottam PK.hoz átbeszélni ezt az egész esküvő dolgot. Nem kímélte az expáromat se. Valami olyasmit mondott, hogy jópofa gyerek, de első látásra látta, hogy nem lehet megbízni benne. Meg hogy álszent, ennyi. Én ettől elég szarul éreztem magam. Ismerem PK-t, elég kritikus tud lenni másokkal szemben, s véleményének teret is ad. Ezt egyébként fel se vettem volna, most mégis elgondolkoztatott - s gondolkozom rajta szüntelenül, - létezik-e, hogy két év alatt ennyire félreismertem? Tény, sokszor mondtam megbízhatatlannak, de más értelemben. Pl. megígér valamit, de elfelejti, vagy közbe jön munka, vagy más.
A családjával álmodtam. Elbúcsúztam tőlük. Édesanyja valami olyat súgott nekem, hogy fogunk mi még találkozni, csak idő kell. Vagy valami ilyesmi. Ő is ott volt a háttérben valahol, s egy másik lány kezét fogta. Egy kisfiú is szerepelt az álomban. Az utcán észrevettem, talán négy-öt éves lehetett. Az egyik cipőjét a kezében fogta. Én segítettem neki felvenni neki. Utána kézen fogtam, hogy haza kísérjem.
Hm, de haragszom sógorpajtásra! Pedig mennyire kértem az Égiektől türelmet! Lehet, hogy tudatalatt az is közrejátszik, hogy velem kicsesztek a férfiak (inkább fiúk)?
De morgós vagyok ma.
