A napokban nem nagyon volt ingerem az írásra. Semmi extra, említésre méltó dolog nem történt. Péntek reggel elmentem Anyával gyónni V.-ra, s csak utána mentem tovább Bp.-re dolgozni. Bemegyek, izgek-mozgok, a virágot, amit hoztam vázába teszem (persze miután a többiek előtt jól láthatóan meglengettem, hátha felkapják, azaz felkapja a fejét, honnan van nekem virágcsokrom). Aztán rögtön indulnék is postára, amikor átjön hozzám: "Itt van egy kis olvasnivaló." S leteszi a pultra a Metró újásg aznapi számát, kinyitva Kázmér és Hubánál. Hm... annyit mondtam: köszi, én is hoztam.

Ezek után szó nélkül feladtam az adóbevallását. Megcímeztem a borítékot és az ajánlott szelvényt. Gondoltam, ha már Ő ennyire be akar vágódni a fiúknál, hogy le tudjuk kezelni ezt a helyzetet, akkor legyen.

Délután Katával mentünk volna a Zichy kiállításra a Nemzeti Galériába. El is jutottunk egészen a Várig, de mivel egyikünknél sem volt apró, így parkolni nem tudtunk. a legközelebbi parkolási lehetőség, ahol ez aprópénz nélkül is megoldható, a Mammutban van. Lementünk. S miután megegyeztünk, hogy nagyon hideg van, s igazából ilyen szélben nincs kedvünk felgyalogolni a Várba, maradt a mozi. Tény, jobban esett beülni a süppedős fotelbe, s valami agyat nem megerőltető filmet bámulni. Se fizikai, se agyi megterhelést nem jelentett.

A Húsvét is eltelt. Betegen. Műkorcsolya VB-t néztem (az EB-t nem követtem, mert épp a szakításba próbáltam belehalni), beleszerettem Brian Joubert-be. Abba a fickóba, aki amikor évekkel ezelőtt megjelent, iszonyatosan unszimpatikus volt. Persze akkor még ott volt Alexei Yagudin, akinek a korcsolyázásáért majd megvesztem. Aztán az évek alatt, ahogy követtem az eseményeket, ez a francia fiú, vagyis az, amit művelt a jégen egyre jobban megtetszett. Élet volt benne, stílus, kisugárzás. Aztán Ő maga is megtetszett. Végül az idei világbajnokságon "beleszerettem". Ami bizonyos fokig jó, mert akkor talán túl is vagyok Azon A Marhán. Már csak egy csöpp kis dolog áll kettőnk közé :-). Az a majd 2000km? ÁÁ, dehogy! A szintén műkorcsolyázó barátnője? Á, dehogy! Az a mindennapi életbeli különbségek, hogy ő sportoló? Á, dehogy!

Francia. Franciával elvből nem kezdek. Szegény, Joubert nem tudja mit veszít azzal, hogy franciának született, így engem soha nem kaphat meg :-)