Az alábbi bejegyzést még csütörtökön kezdtem írni, s fel is akartam tenni aznap a blogra, de - mint akárcsak a múlt héten - bent ragadtam BP-en, MMM-nél. Kimentünk vásársolni az egyik plázába, s miután este 9-kor még mindig ott voltunk, már nem mentem haza. Persze vásárolni lényegében semmit nem sikerült. Végre volt pénzem, végre volt időm és energiám a vásárlásra, addig ki lettek fosztva a boltok. Vagy nem tetszett semmi, vagy méret hiány volt, vagy egyszerűen csak nem akartam kiadni egy nyári felsőért öt rúgót. Ezt gondolom sokan megértik :).
Egyébként mostanában nem nagyon írtam, pedig olyan dolgokat éltem meg/át mint a thai masszázs 60 percben. Hja, kérem, ha én a dupláját keresném annak, amit most keresek, tuti havonta egyszer meglátogatnám ezt a masszázs szalont. Ebben az egy órában egy új dimenzióba kerültem, kb. így tudnám leírni. Bár az is lehet, hogy csak a meleg bágyasztott el meg a füstölő?
Hoppá, kicsit eltértem a tárgytól. Szóval alább olvasható az, ami miatt ismét szükségét éreztem a blogírásnak (június 3-i írásom):
Olvasgattam ma az [origo]-t – mivel az Index változatlanul le van tiltva -, s láttam, megint gyalogost gázoltak zebránál. Három embert, közülük ketten életveszélyes sérülésekkel fekszenek, a harmadik ”csak” súlyos sérüléseket szenvedett.
Mostanában mintha kicsit sok lenne a gyalogos gázolás zebránál. Én már a pécsi eset után sem tértem magamhoz. Átkoztam a sofőrt, miközben valahol mélyen, mint kezdő vezető, azon tanakodtam, sajnáljam-e őt is egy „apró”, vezetés közbeni hiba miatt, ami ráadásul akaratlan, mégis megöl két embert, s teszi tönkre többek életét. Közte a gépkocsi vezetőjét. Nem mentegetni akarom, mert arra, amit ő tett, arra nincs mentség, s talán még megbocsátás sem. De nem voltam ott! Amit tudok, azt a médiából tudom. S mint mindenki előtt tudvalevő, egy TV2-t vagy egy RTL Klubot ne tartsunk már a valós, igaz, így történt fogalmak szinonimájának. Viszont a szenzációhajhászásnak igen.
Tényleg nem mentegetni akarom. Sem a pécsi gázolás felelősét, sem hasonszőrű társait. Én is mint a legtöbb ember, kitaposná a beleit ezeknek a a a … nem is tudom milyen szót használjak. De nem mehetek el amellett a tény mellett sem, hogy nem voltam ott, nem láttam, s nem ismerem a baleset körülményeit. És pont emiatt lenne szükség egy jó és profi rendőrségre, egy olyanra, amelyben megbízhatunk! Mert az ő kötelességük lenne kideríteni a felelősséget, s az ő kötelességük lenne az ilyenektől egy életre bevonni a jogosítványt.
Ahogy olvasgattam a gázolás hírek kommentjeit, eszembe jutott egy aranyos történet, ami két hete esett meg velem. Anyának segítettem szombat délelőtt a munkahelyén, mert megint rendezvény volt. Sok ember kavarog a Fő téren, és a Fő út mentén, ahol én is épp átkelnék egy zebránál. A tőlem távolabb eső sávban szépen lassít is egy autó,s megáll. De hiába, még csak lelépni sem tudok, mert a közelebbi sávban elzúg előttem mindjárt két autó. Akiknek bőven lett volna idejük lassítani, mégsem tették. Erre, aki megállt, rájuk dudált, sőt még „hadonászott” is feléjük a kezével. El is nevettem magam. Nemcsak, hogy megállt, de még ő is ideges lett a tahó embertársainktól. Jólesett. És tulajdonképpen ez nevetséges, hogy egy ilyen dolog jólesik, s egy ilyen természetes dolog miatt hálás vagyok. Uraim és Hölgyeim, hálás vagyok, hogy megállnak a zebra előtt, mikor már fél órája arra várok, hogy át tudjak kelni, anélkül, hogy elütne bárki. És hozzáteszem, csak azóta merek lelépni a zebrára, amióta megtanultam a KRESZ-t. Ami ugye kimondja, hogy nekem gyalogosnak van elsőbbsége.
Amióta vezetek, sokszor lelkiismeretfurdalásom van, mert nem állok meg zebránál. De én még olyan határozatlan vagyok, és félve attól, lefulladok, nem is merek megállni. Múlt szombat óta viszont már megállok. és ezentúl is inkább lefulladok, nem érdekel.
Komolyan, nem bírok magamhoz térni. Emberek, ébredjetek már fel! Hogy lehetünk ennyire figyelmetlenek? Miért nem figyelünk a másikra?
