...azaz a kedvenc RP hátizsákom. Amit tavaly december elején kaptam Tőle, elkésett névnapi ajándékként (kivételesen önhibáján volt "késett"). S amit múlt héten feladtam hirdetésnek "Szakítás miatt eladó..." jeligével. Az utolsó komolyabb darab, ami teljes mértékben hozzáköthető. Ha valaki megkérdezné, ha már úgyis túl vagyok rajta, akkor minek adok el egy ilyen full kényelmes hátizsákot. Egy okból: mert már nem esik jól hordanom. Annyira egy letűnt (boldog) korszakomnak a szimbóluma (igenis az, hiszen Neki is ilyen van, s sokat használtam), hogy meg kell szabadulnom tőle, tőle, mint egy múltbeli dologtól.
Eladásra kínáltam HR-nek. Holnap beviszem neki, s lehet megveszi. Ahogy előbb lepakoltam a polcról, olyan rossz érzés kerített hatalmába: de én szeretem ezt a táskát, s legalább van egy jó hátizsákom! De mihelyt arra gondolok, hogy mikor hordanám, rájövök, soha. Soha nem bírnám újra a vállamra tenni. Annyira azzal a személlyel azonosítom, hogy még a táskától is undorodom.
Hát így ért véget egy olyan (drága) hátizsák, amiért majd megvesztem, s miután az enyém lett, egyetlen egyszer használtam, míg... Míg... S innen már tudjuk a sztorit, legalábbis ez a blog ennek köszönheti létrejöttét.
Egyébként tegnap a munkahelyen is történtek dolgok, meetingem volt kedvenc Á. betűsömmel. Rájöttem, hogy nem olvassák a blogomat, különben nem tette volna fel azt a kérdést, hogy jól látják-e, nem vagyok elégedett a munkámmal. Igen, jól látják. DE ha olvasnák a blogot, akkor nem kellett volna megkérdezni. Ezek után még ebszéltünk vagy fél órát. Azt mondta, Miskolc után bukott ki a dolog, mert sokszor voltam ingerült. Innentől kezdve mindent elmondtam neki. Az álláskeresést, a munkával való problémámat, azt, hogy konkrétan besüpped az agyam ebben a munkakörben. Megértett. Legalábbis ezt állította. Tulajdonképpen benne sem bízom, de még így is ő az, akinek legalább elmertem mondani ezeket a dolgokat. Természetes rákérdezett Pöcsfejre. Mondtam, tudunk együtt dolgozni, de beszélgetni nem szoktunk. Á. azt mondta, nem is várja el, hogy jópofizzak vele. Még szerencse! Egyébként is miről beszélgetnénk? Már nincs semmi közös témánk.
Lesz egy új kolléga, nekem több munka. S beszélt fizetésemelésről is januártól.
Na kösz, elhúzták előttem a mézes madzagot.
