Ez a nap is jól indult. Egyedül vagyok, mosogatok, amikor hallom, valaki jár az előtérben (vagyis a mi irodarészünkön). Miután senki nem jött be köszönni, illetve szólni, hogy "helló, csak én vagyok", ebből ki is találtam, ki jött meg. Aztán összetörtem egy bögrét. Nagy csörömpölés, de senki nem jött át megnézni, mi történt. Fel is vághattam volna véletlenül az ereimet az üvegcserepekkel, aztán itt vérzek el. Vicces lett volna. Tényleg. Bár a tegnapi után nem is tudom mit vártam.
"Befizettem a büntetésedet, majd vond le az elszámolásodból" - így én. Semmi válasz, semmi reakció, mintha nem is hozzá szóltam volna.
"Hallod?" Erre Ő odaveti: "Nem." Oké, akkor egy köszit inkább már nem is várok. Nem mondja légyszíves. Ha valamit kérdezik e-mailben több nap mire reagál rá. Nem köszön. Vagyis nem mindig. De ez már részletkérdés. Legalább nem jópofizik! Talán UKati beszélt vele? Viszont, ha mégegyszer idejön azzal, hogy fizessek be neki valamit, keressek meg valamit, akkor elküldöm a picsbe. Nem értem. Komolyan nem. Még ő játssza itt a sértettet.
Két hónapja még szeretjük egymást, tök jól megvagyunk. Most meg az alapvető kommunikációra képtelenek vagyunk. Oké, én is elég nyers vagyok vele. De ebben a helyzetben ez természetes, mást ne is várjon. De mégis mindent megcsinálok, amit kér. Még a hülye parkolóbüntetését is befizettem (ez nem a szabálysértéses büntetése volt), a visszajárót visszatettem egy borítékban az asztalára. Na, azóta is köszöni. Ahogy azt Mohójojó elképzeli.
Még egy halk köszönöm-re se képes. Hívjam fel anyját, hogy ugyan E. néni, neveled már meg a pici fiadat! Hogy fordulhatott ki ennyire önmagából? Vagy csak szimplán mindenki félreismerte?
Kata elküldte a kérdőív linkjét, ami a diplomamunkájához kell. Kértem itt bent az embereket, töltsék ki. Egy valakit kivéve. R.-nak ahogy később megjegyeztem poénkodva: "UT-t nem kértem meg, mert aki engem otthagy, az sikeres ember nem lehet." (A kérdőív témája a siker és a sikeres ember.) Hahahah. Siralom.
Néha eszembe jut Korfu. S akkor úgy belémvág a fájdalom, mintha kést vágnának a combomba. Még most hallom, ahogy előbb fütyüli, majd énekli az Érik a szőlőt háttérben a kabócák kórusával, miközben csorgunk lefelé az üresbe tett robogóval a Pantokratoras tetejéről. Közel s távol sehol senki, csak a szikrázó kék ég, a hőhullámot lővelő Nap, a kopár hegyoldalak.
Azt hittem összetartozunk. De már más is tévedett. Én se először. S félek, nem is utoljára.
Olykor ingerem támad, hogy átmenjek, s csak szó nélkül megcsókoljam. Mintha mi se történt volna. Igen, néha úgy érzem, semmi sem történt. Aztán felriadok, megrázom magam, s észbe kapok.
Basszus, mit csinál ez? Zuhanyozik? Öt perce ment be a mosdóba, azóta folyik a víz. Most komolyan. Délután három órakor mi a rossebbet csinál ennyi ideig bent? S már megint a vizet folyatja!
Na kijött. S még a haja sem vizes. Ilyenkor csak arra tudok gondolni, biztos randira készül.
Most akkor van nője vagy nincs? Vagy csak próbálkozik? Remélem, az nem fog főzni neki. Mondjuk többet én sem, senkinek. Egy barom miatt végeztem a konyhával örökre. Na jó, legalábbis egy időre. De az tuti, hogy én mégegyszer pasinak nem fogok kaját csomagolni. Mert ugye - állítása szerint - világnézeti különbségek vannak közöttünk, de az bezzeg nem okozott nézetbeli különbségeket, amikor sült camembert-tel tömtem, no meg felpakoltam a fél hűtővel, amikor ment suliba.
Most bezzeg tudja azt mondani "kérlek". Előbb idejött, hogy adjam fel postán tértivevénnyel ezt a levelet. Közöltem vele, hogy adja fel maga. Mintha meg se hallotta volna, indul vissza a helyére. Utána szólok, hogy mondom nem adom fel. Erre ő: "céges". Mindegy, átb.szt.m neki egy tértivevényt, hogy legalább azt töltse ki. Idehozta, s sikerült összeugatnunk. Nem rossz. Mióta szakítottunk ez volt a három leghosszabb mondat, amit szóban váltottunk. Remeg a gyomrom, megint remeg az idegtől. Istenem, miért büntetsz? Mindenkinek összejö .. Na jó, majdnem mindenkinek összejött a családomban. Nekem nem elég, hogy eldobtak, még egy helyen is kell vele dolgoznom. Akkor legalább hulljon az ölembe egy jó állás. Komolyan hihetetlen. Egyszer jópofozik. Egyszer nem köszön. Ha kérdezek tőle valamit avgy felemásan válaszol, vagy egyáltalán nem válaszol. Ha neki kell valami idejön és kedvesen szól. Nem kér, szól. Megköszönni nem szokta. Felpofozom. Megrúgom. Agyon verem. Keresztényi szellemben mélyen vallásosan fejbe rúgom.
Vazze, egy képmutató kis kígyó. Ha neki kell valami, akkor megtalál. Igaza van PK-nak: nem lett volna szabad megbíznom benne. De vazze, mért most okos mindenki?
Minden férfit el tudnék most küldeni a jó büdös francba.
Persze volt két szép évem. Amitől soha nem fogok szabadulni. Ez a barom meg él itt, mint Marci hevesen. Játssza a fejét, miközben egy álszent. Azt mondta szeret. Azt hazudta szeret. Utálom, hogy ilyen hatással van még mindig rám.
Gyűlölőm. Ha már nem szerethetem.
