Szerintem beszéltek vele a fiúk. Most jött egy levél tőle, amiben megkérdezte, mennyi volt a múltkori borítéknak a feladása. A levélben köszönt ("Szia"), sőt el is köszönt ("Üdv"). Mint régen. Király, kezdődik a jópofi korszaka, na meg a úgy-sajnálom-hogy miattam-szomorú-legalább-kedvesen-szólok-hozzá. Na köszi, ez nekem nem kell! Se a szánalma, se a bűntudata. Vazze, mi nem leszünk jóban! Nem úgy viselkedett eddig, hogy csak úgy hirtelen jó kollégák legyünk!
Erről a boríték dilemmáról jól el e-mailezgetünk. Tök feleslegesen. Csak kínzom, s bosszantom magam.
Betegek vagyunk mindnyájan.
D., aki folyton ideges.
Á., aki magába zárkózik és megfejtethetlen.
U., aki kidob egy lányt, majd rohadt sok pénzért vesz egy autót.
S én, aki folyton beteg, figyelmetlen a munkában, s csak hülyeséget írogat.
Adj békét, Uram!
Nana, azért ennyire nem vagyunk jóban, hogy egy smiley-t tegyen a levele végére. Álljon meg a menet. Vazze, egy kib.sz.tt szó nélkül léptél le, ez sok, amit most megengedsz magadnak. Istenem, adj erőt és esélyt, hogy lelépjek innen! Ahogy Kata mondta, ha többé nem lát, vagy rájön, mit veszített :), vagy én leszek túl rajta hamarabb, ha többé nem látjuk egymást.
Sokkal több reményre adna okot, ha még mindig idióta és bunkó lenne. Mert akkor még nem közömbös. De most túl udvarias és normális volt a levelezés alatt. Már nem izgatom Őt. Vége van.
