Egyedül vagyok még (9.43). Hála égnek. A derekam hasogat. A szívem hasogat.
A tegnapi nap megviselt, de hazafelé RA-val utaztam, s mire haza értem, egész jó kedvem lett. A bookline-on megrendeltem a "Kázmér és Huba"-t. Alig várom, hogy mehesek érte. Az élet apró örömei, ugye... De még erről is Ő jut eszembe. Reggelente az Oktogonon elvettem a Metró újásg aznapi számát, s amíg vártunk a földalattira, együtt lapoztunk gyorsan az utolsó oldalra, a képregényhez, s együtt nevettünk Kázméron. Na igen, ezek is az élet apró örömei közé tartoztak.
Hiányzik. Egyszerűen csak hiányzik. Mintha a lelkem egy darabja elhalt volna, s már nem érzem magam egy egész embernek. Mi ketten voltunk egy Egész. Legalábbis számomra. neki ez majd egy másik lány lesz. Estleg már az is.
Azért a felszínen maradok. Ahogy láb és kéz nélkül is lehet élni, úgy egy félbevágott lélelekkel is lehet. S az akár még meg is gyógyulhat.
Az évek alatt sokat erősödtem, ezt most érzem igazán. Ahogy ezt az egész helyzetet lekezeltem. Bár félek, ebben az is közrejátszik, hogy még mindig nem fogtam fel. Eltelt két hónap, s mintha nem is itt élnék. Akárhogy is van, azzal, hogy egy helyen dolgounk, ez egy nagy próbatétel az életemben. S talán sokkal határozottabb leszek, mire vége az egésznek.
De magam miatt leszek boldog, nem miattad. Én nem ígérek Neked semmit. Mert amit ígértem, az se kellett...
Akkor is boldog leszek! Süt a Nap, szól a Let It Be. Egyszer ez is elmúlik. Ha meg nem, olyan nincs, hogy ne boldog vége legyen! Szeretem ezt a világot. Szeretek élni! S akkor is boldog leszek. Ha törik, ha szakad :)
Önéletrajzomat elküldeni:Pozsonyi Pagony, Aexandra, önkormányzatoknak.
