1. Jack Bauer 2. legrosszabb napja – E napsütéses napon Jack barátunk egy atombombát hajkurászik L.A. utcáin, miközben lányát, Kim Bauert egy puma üldözi. Feszes tempó, szerethető karakterek, izgalom… A 24. az első évad után is hozta a szintet számomra, sőt ezzel az évaddal lettem 24, s tulajdonképpen sorozatfüggő. Konkrétan két nap alatt megnéztem az egészet, nem bírtam ki. Olyan volt, mintha drogos lennék, s szenvedést okozott, amikor el kellett jönnöm a gép elől, ahol nézi tudtam. Számomra a 24. 2. évada az etalon, a sorozatfüggőségem okozója, s itt „szerettem bele” Tony Almeida-ba. Negatívuma is van, itt már érezhetően túlzásokba estek a sorozat készítői, mégis minden megbocsátható volt, kivéve a Kim szálat...
2.
2. Jack Bauer leghosszabb napja – Vagyis az 1. nap (szezon), az egyetlen, amit szinkronosan, a TV-ben láttam. Itt mondta azt az ominózus mondatot: „Jack Bauer szövetségi ügynök vagyok, ez életem leghosszabb napja…”
Egy nyári ismétlés alkalmával „szaladtam bele” a sorozatba, a közepe felé. Egy rész után már leállítani nem lehetett, képes voltam egy baráti szalonnasütésről haza szaladni az utolsó rész miatt. És nem bántam meg, mert olyan befejezést láthattam, amire nem igazán volt addig példa az amerikai sorozatok esetében. Másnap utána néztem a sorozatnak neten, de csak annyit találtam, van második szezonja is. Betege lettem, de egész egy évet kellett várnom, míg a másodikat megnézhettem (örök hála Dennek, aki ellátott vele, majd a 3. évaddal is).
3. A negyedik nap – A gyalázatos 3. szezon után egy évnek kellett eltelnie, míg újra Jack Bauerre vágytam, s sikerült is megszereznem. (Illetve megkapnom névnapomra – a sors fintora, h attól az embertől, aki miatt elkezdtem a blogot. S a 24 iránti hűségemet mi sem bizonyítja jobban, hogy mindent, de mindent eltüntettem – a hátizsákon kívül, amit azóta sem használok, s most próbálok eladni – kivéve a sorozat 4. és 5. évadját, amit tőle kaptam.)
Ez az évad ismét visszaadta a sorozatba vetett bizalmamat, s még soha annyira nem kedveltem meg Jack Bauert, Tony Almeida-t, David Palmert és Michelle Desslert, mint itt. Aki látta az utolsó részt tudja miért.
4. A maradék 3. évadot nehéz rangsorolni, mert elég csapnivalóak. Ha mégis választani kell, akkor erre a helyre Jack harmadik rossz napját teszem. Itt még viszonylag egyben a jól ismert arcok; Kim Bauernek végre adtak egy reális történetet – legalábbis az előzőkhöz képest; az izgalmat itt is jól adagolták. De! De Jack itt már inkább volt egy kíméletlen robot, egy szuperhős, mint egy emberi lény. Túl sok a túlzás, gondoljunk csak a heroin függőségére, ami szerintem teljesen felesleges szál volt – anélkül is beépülhetett volna. Erőltetett volt a Tony szabadítsuk-ki-michelle-t-mégha-börtönbe-csuknak-is. Chase nem jött be, mint karakter. Mindezek ellenére mégis az vágta ki a biztosítékot, amikor Jack hidegvérrel fejbe lőtte Ryan Chapelle-t . Ez már túl sok volt.
5. Ötödik helyen az 5. évad. A számomra igazán remek 4. évad után izgatottan vártam, hogy ebben most mit robbantanak. Hát így elsőre rögtön Michelle-t. Miután az első órában már amúgy is kinyírták Palmert…. Ez betett, de egy vérbeli 24 rajongó sóhajtva megadja magát, hisz ez is a sorozat kultuszához tartozik – bárki, bármikor, bárhol, bárhogy meghalhat. Oké, ezt a két halálesetet még meg tudtam bocsátani. De Tony-t már nem! Ilyet még egy 24, a 24! sem engedhet meg magának, hogy az összes régi, nagy karaktereket kiírja a sorozatból! Persze azért végig néztem. De már csak kínlódva. Nem hozta a szokott akciót, a szokott izgalmat. Kim-et felesleges volt arra a pár részre visszahozni, Audrey Raines csak idegesített, s úgy összességében nem volt az igazi. Annyira nem hatott meg, hogy már nem is emlékszem a cselekményre. Hm, azt hiszem ezt az évadot is újra kell néznem. (Egyébként, amikor kivégeztem ezt az évadot, megfogadtam, 24-et soha többet… Nem tartott sokáig.)
6. Mi más maradna hátra, mint a 6. szezon. Ami a legcsapnivalóbb mind közül. Miután befejeztem az 5. szezont, azt hittem, leszámoltam a 24-gyel. De jött egy hír, hogy nagyin ütős lett a legújabb szezon első négy része. Na adjunk neki még egy esélyt, gondoltam én. Aha! Az első 12 részig töltöttem. És az első 10 részt néztem meg. Azon már meg se lepődtem, h Curtis is meghalt, ráadásul elég szemét módon. Azon se, hogy Jack kétévi kínzásokkal teli börtönév után ismét fitten rohan a terroristák után. Ráadásul még idekeverik apját és a bátyját is, akik a rossz oldalt képviselik! Abba hagytam. Míg nem egy szép napon, netes barangolásaim közepette találtam valamit: a 7. szezon promo képét. Alatta meg egy megjegyzést, hogy Tony Almeida feltámad halottaiból, és most gonosz figuraként lesz jelen a hetedik napon. Ettől a hírtől úgy megtáltosodtam, hogy darálva lenyomtam a maradék részeket a 6. szezonból. A második felére kicsit jobb lett, bár az egyetlen még, úgy ahogy szimpatikus karaktert is kicsinálták benne. Aki csak azért volt szimpatikus, mert az első évad után visszahozták (emlékeztek még Milo-ra?)
Ja, azért Bill Buchanon is ott van!
