Előbb voltam postán, feladtam egy pályázatot az újbudai önkormányzatnál meghirdetett állásra. Biztos nem kapom meg, talán be se hívnak, de ők talán már visszajeleznek valamit. Amit eddig mailen küldözgettem, azoktól semmi válasz nem jött. Tegnap reggel pont az önéletrajzomat pontosítottam idebent, amikor valamit meg kellett Neki néznie a gépemen. Tuti észrevette, mi van megnyitva. Odasziszegtem, erről senkinek ne beszélj. Nem reagált.
De emiatt utána egész nap azon agyaltam, hogy oké, talán kapok munkát valahol. Ha mákom van, még egy hónapom is lesz a felmondásra. De! És igen itt egy óriási DE van, amikor tavaly leültem főnökömmel beszélni, egy dolgot kért tőlem. Ha el akarok menni, akkor időben szóljak. Az egyhónap az időben van? És most senki ne jöjjön azzal, hogy csak a magam érdekeit nézzem. Korrektül álltak hozzám, bármi volt elengedtek, akár egy egész napról is szabi nélkül; ha valamit elrontottam, nem lecsesztek, hanem szépen figyelmeztettek; ha bármi segítség kellett (pl. DVD lejátszó megvétele, cuccok hazahozatal) segítettek, s ugye azt se felejtsük el, hogy a szakításunkat is túlélte (legalábbis eddig) mindkettőnk munkahelye. Persze nem isteníteni akarom őket, de a magánszektorban ez egy nagyon is korrekt hely, mégha a fizetésemről nem is beszélhetek szuperlativuszokban (habár a közalkalmazottokhoz képest jobb, szóval pofám befogom).
Szerintem jobban járnának nélkülem, de nekik fontos az, hogy olyan ember dolgozik itt, akit ismernek, aki becsületes és megbízható, s ami a legfontosabb, már be van tanítva. Nekik az lenne probléma, hogy embert keressenek.
Szóval önös érdekek vagy becsület és hűség? Tény, soha nem volt szó arról, hogy örökre itt maradok. De nem mindegy, hogy egy hónappal azelőtt szólok, amikor már lelépnék vagy jóval előtte. De akkor meg félő, két szék között a pad alá esem. Nehéz. Nagyon nehéz. Nekem most mindenképp folyamatos munkaviszony kell. Vagyis, csak akkor tudok felmondani, ha biztosra van másik állás.
Istenem, most azért meg tudnám rúgni Azt a Szerencsétlent, hogy ilyen helyzetbe keveredtünk.
