A pluszpoént azért leírnám még a tegnapihoz. Munka után találkoztam MM-mel így csak a hatos vonattal indultam haza. Egy régi osztálytársammal összeakadtam a Nyugatiban, s együtt felszállván pont ott volt hely, ahol a nővérem meg Levi, és Edina ült Attilával. Jó kis csapat, nagyban dumálunk, amikor észreveszem, Ő is felszáll. Nem volt sehol hely, így ment előre. Szó nélkül ment el mellettünk. Nem vett észre? Nem látott? Direkt nem látott meg minket, miközben, ahogy elsuhant mellettem még a "menetszele" is megcsapott? Odafordultam a többiekhez, s megkérdeztem: "Szerintetek szimplán vak, vagy csak szimplán bunkó?" Állította mind a négy, hogy ők ugyan nem látták. Most komolyan, ha valaki utazott már vonattal tudja, milyen az, ha valaki elmegy melletted... akaratlanul is észreveszed. Kivéve, ha mélyen beletemetkezel egy könyvbe. Mindegy, arra jó volt ez kis intermezzo, hogy a gyomrom görcsbe ugorjon, s a volt osztálytársammal - aki egyébként fiú - hazáig kibeszéljük a szerelmi csalódásokat. (Amikor leszállt Vácon, s ment át a síneken megmutattam a srácnak Őt az ablakból. Vágyakozó szemeimet Rá vetettem :))
Még este is rossz volt. Persze poénkodtunk, röhögtünk otthon, de ha már az angol szavakat veszem kézbe olvasmány gyanánt, akkor gondok vannak.
